Válasz Zsikla Csaba, a Shopping.hu-n megjelent cikkére
Egy valódi stílusos ember mindenhol biztonságban érzi magát, hiszen stílusának alapja a rugalmasság és a merészsége: ez garantálja, hogy bárhol, bármikor, bármilyen szituációban felül tud kerekedni ízléstelen, kisstílű embertársain.
Intelligenciája nem pusztán a ruházatának összeállításában merül ki, hanem a kellő időben összpontosított helyzetfelismerésben és alkalmazkodásban – a sznob, nagyvilági, művészi és hétköznapi ember személyiségeinek kellő idejű bevetésében.
A városi ember sok mindenről megfeledkezett hamis biztonságérzetének, kiszolgáltatottságának, elkényelmesedett életének következtében. Elfelejtette a Szép megtalálásának módját és annak felismerését, még akkor is, ha az egy hajléktalan kabátjába van belehímezve, vagy oroszlán ábrázattal tekint le ránk, egy nagypolgári kúria homlokzatáról.
A vidék valódi harcost nevel az arra érdemesből, és a paradicsomi állapotba ringatja találkozásukkor – legyen szó egy sétáról a parkban, vagy egy hétvégéről a hegyekben.
Egy minimál ember sosem lesz abszolút stílusos, mint ahogyan a minimál, lélektelen kávézók sem. A stílus a lelken, a személyiségen, az önkifejezésen: azon a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan erőn és szépségen alapul mely átjárja Picasso kubista műveit is. Igaz szavú és nem hazug, szertelen és nem fekete-fehér steril keretek közé szorított.
A puding próbája az evés, a stílusé a spontán hazárdírozás. Legyen szó kukacos, arceltorzítóan savanyú alma rágcsálásáról egy fa alatt, vagy lecsófőzésről a Duna parton – aki valóban stílusos, az minden körülmény között az képes maradni.
(Még akkor is, amikor az illetőnek elrabolják a tárcáját a távolsági, Pestre tartó buszon, és úgy kell a város villamoshálózatán, személyazonosság nélkül keresztülkommandóznia.)
Üdv,
Az'Allürista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése