Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2011/03/18

Mesterkéletlen vén róka


Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket
VOGUE HOMMES TAVASZ/NYÁR 2011; SHORE LEAVE; STYLING: ANASTASIA BARBIERI


A kábeltévén egyetlen egy francia adónk van, az 5-ös adó. Igazából semmire sem jó, csak ha az embert elkapná a „honvágy” akkor hallgathat tájszólásos arab gyerekeket beszélni, de ha szerencséje van akár bele is kaphat egy kis kertrendezésbe szombat reggelenként vagy (akár) divatbemutató összefoglalókba is.

Azonban egyszer Szardínia szigetéről jelentkeztek és egy a legszebb koraiban járó tengerész ezermester mutatta be a kedvenc helyeit valamelyik kikötőfaluban. Nyúlott szürke garbó volt rajta és tengerészkék rövidnadrág, olyan tipikus hasított bőr cipővel amivel tele van minden nyáron a Zara. A haja abszolút kócos volt, a bőre hamisíthatatlanul bronzos, a hangja rekedtes-füstös, mégis volt valami megmagyarázhatatlanul vele született erő, ami fogva tartott. Nem engedett elmozdulni.

Laza volt, sztoikus és hanyag. Akárcsak az elharapott szavakat és be nem fejezett félmondatokat, úgy dobálhatta magára reggel is a holmiját. Nem volt erőltetett - belülről jött, bármihez nyúlt arannyá vált és talán ez az mi a keresetlen stílusban, az igazi, valódi sikkben kulcsfontosságú. A magabiztos erőtlensége. „Amikor egyszerűen jó, amikor nem látszik erőltetettnek, akkor ellenállhatatlan” – ahogyan mondja Emmanuelle is.

Persze a franciáknak könnyű, mondod, a kultúrájuk része, lényük veleje több száz éve az öltözködés így az egész társadalom ízlése magasan bármelyik népcsoport átlaga felett van. Így aztán biztos lehet abban – hiszen a gyökereiben hordozza A Stílust Esszenciáját, hogy bármihez is nyúl reggel, bármit is kapjon magára: ellenállhatatlan lesz.

De meg tudja-e ezt valósítani kétségek kívül egy magyar ember? Merünk-e kockáztatni, merünk-e a tökéletlenségünk elrejtése nélkül önmagunk lenni? Lehet-e egy egyén önmaga annyira stílusos, hogy bármit vegyen magára, lehengerelje a környezetét? És érett-e a környezet ízlése az efféle felsőbbrendű megjelenésre?



Az’Allürista

Furcsa. Amit leírtam a nagyapámra emlékeztet.
Hetvenegy évesen, tavaly előtt márciusban 
nem tudták kirángatni az edzőteremből, eltiltani a cselgáncstól, 
a non-stop horgászástól - fütyörészett az utcán ha ahhoz volt kedve, 
pardon hölgyemezett, kiskomámnak hívott, 
pár bor után a kemény karhatalmi fiatalkoráról 
mesélt - szűkszavúan. Májusban egy hónap alatt meghalt.



Az'Allűr - Fashion Guide - Je Suis Belle
Photobucket

Nincsenek megjegyzések: