Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2011/09/21

Burberry-né, katonafeleség-féleség


Photobucket Photobucket



PhotobucketPhotobucket
„Megigéztelek” susogja szenvedélyesen egy érces női hang a háttérben és jobban nem is tudnék egyetérteni vele – a Burberry végzetesen megigézett, elcsábított minket és sármjának bűvköréből aligha szakadhatunk. Ki is tudna? Elsőként vont be minket, kiváltságtalan szemlélődőket a divatbemutatója élő közvetítésébe, játékokkal és versenyekkel ösztönzött minket ballonunk újrafelfedezésére, velünk együtt lázadt és recsegett az elmúlt nyáron, most pedig nosztalgiázunk.

Mármint – nosztalgiázik az igen széles rajongói skála felső harmada, hiszen ötven alatt aligha élhetjük újra a hatvanas-hetvenes évek aranyos-kézműves báját, így nekünk, fiataloknak marad az érzés: ismét egy olyan stílushoz tartozhatunk, ami újnak a legkevésbé sem új, de számunkra kuriózum. Valami olyasmi, amit sosem kaptunk meg a felgyorsult digitális világrendben, valami lélekkel telit, szívvel és becsülettel készítettet.

„Olyasmit ünneplünk most, ami időigényes” nyilatkozta Bailey, reflektálva a kézzel applikált, hímzett és fonott részletekre, melyek akárcsak a korábban bemutatott férfikollekciót, úgy a nőit is széltében-hosszában díszítik – különös figyelmet szentelve az ismét újraértelmezett ballonkabátoknak, melyek olyakor törzsi gyöngyökkel, olykor háncsból fonott újakkal egészülnek ki. A csomózott, amőbákra emlékeztető mintákkal tarkított sáros-pasztelles szoknyák, valamint a korábbiaktól eltérő lapos talpú szandálok kényelmet feltételeznek, a csíkos-tüzes felsők szenvedélyt, míg a derékban húzott, térd alá érő hatalmas szoknyák érettséget – egyszóval, a Burberry nő mintha felnőtt és megnyugodott volna.

A szezon nagy nyertese minden bizonnyal az újrarekonstruált harci párka lesz, mely a Burberry idei interpretációjában afrikai mintákkal, tüzes-csíkos szövésben és szenvedéllyel jelenik meg a kifutón.

Végezetül érdemes még figyelmet szentelni Tim Blanks hipotézisére, mely szerint (még mindig) egy olyan katonafeleségről van szó, aki férjét nélkülözvén csatlakozik a helyi művészek közösségébe és a műhelyben tanultakkal ruháit is feldíszíti – öltésekkel, foltozásokkal. Sőt. A régi sáfrány kardigánjainak gombjait még a tengerparton talált kövecskékre is lecseréli.

Személyes, individuális és etnikus-eklektikus – de "a régi" egyoldalú leporolásával képes-e trendhullámot teremteni Christopher Bailey?

Salut
Az'Allürista




1 megjegyzés:

zahorjánivett írta...

imádom!
végre valami.