Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2012/07/10

Kosztümök Nóráknak

 KRITIKA 


LOOKBOOK-FOTÓK A USE 2012-ES TAVASZ-NYÁRI KOLLEKCIÓJÁBÓL, A TELJES PORTFÓLIÓT ELÉRHETI A MÁRKA HONLAPJÁN IDE KATTINTVA.



Ha Magyarország utcáin bárkit nem is, de kérdezzen csak meg az ember egy kellőképpen DIVATORIENTÁLTNAK, vagy legalább JÓL SZITUÁLTNAK tűnő járókelőt kedvenc tervezőjéről – egészen biztosan a USE trióját fogja említeni, s nincs is ezen csodálkoznivaló.

       2004-es színre lépésükkel Füzes Eszter, Tóth András és Godena-Juhász Attila neve elsőként fonódott össze a nyugati értelemben vett divat fogalmával, s vált személyük a kozmopolita nőiesség prófétájává. Szezononként új formát nyerő látásmódjuk rövid időn belül mind a szakpublikum, mind pedig a nagyközönség kedvencévé lett (akárcsak saját maguk is), s egy ország szavazott számukra bizalmat félévenként megtapintható, kimagasló teljesítményükért. Státuszuk megdönthetetlen – legalábbis hittük mindezidáig, most ugyanis mintha először állnánk zavarban a messiássá lett tervezők 2012-es tavasz-nyári kollekciója előtt. Mintha valaki tévedésből címkézte volna fel a bemutatott ruhadarabokat a USE emblémáival. Lemaradtunk volna?

       A márka alapvető stílusjegyei feddhetetlenül állnak mindazok szeme előtt, akik időt és energiát nem sajnálva veszik alaposabban szemügyre a USE honlapján megtalálható, a korai munkákat különben elsumákoló archívumot. Színek tekintetében több éven keresztül dominánsnak mutatkoznak az olykor fényes, olykor matt feketéken túl a szmogos szürkék és döglött barnák, ki-kiegészülve hol vibráló narancsokkal, hol élénk kékekkel. A bájos rózsaszínek elmaradhatatlan kísérője a szexualitás, mely váltakozva: ábrándos, vagy agresszív formában mutatkozik meg – e kettő kibékítésének tetőfokán pedig egyértelműen a 2009-es ősz-téli kollekció boudoir bujasága áll.
       Az oppozíciók ellenére a márka legjellemzőbb vonása mégis az a futurizmus, mely éles és hirtelen vonalakkal alkot karakán formákat a japán techno és a szocialista szigor nyilvánvalóan implicit ihletettségével – ebből az elvtársias relációból pedig egyértelműen a USE magyarsága fakadhat. Kispolgári munkaruhák, köpenyek és zubbonyok uralták a kollekciókat egészen az elmúlt két szezonig, s még a 2011-es tavasz-nyári, szafari sugallatú összeállításokból sem hiányozhatott farmerruhák és overálok formájában ez a különös gyomorkeserű, mely érezhető fétisévé vált a nyugati világ egzotikum kutatásának. Azonban még ha a márka tervezői egyszerre is nőttek fel a potenciális vásárlóikkal, s ettől a vízválasztó kollekciótól kezdve látványosan klasszicizálódott is az ízlésviláguk, stiláris evolúcióként mégsem tekinthető a 2012-es tavasz-nyári kollekció, hiszen egy teljes paradigmaváltást jelent az imént fölvázoltakhoz képest. Ez a USE, nem az a USE.     

       Füzes Eszter, Tóth András és Godena-Juhász Attila új kollekciója oly mértékben protokolláris, hogy a ruhadarabok hangsúlyos zöme a vérszegénység fakó modorának mezsgyéjét kóstolgatja. Hiába a katalógusfotók erőteljes felütése a több tucat munkaórás mesterruhával, a csalétekként bedobott remekmű után bürokratikus összeállítások végeláthatatlan sora következik. Márkaidegen, szokatlan bankárkisasszony-együttesek és szoknya-blúz kombinációk állnak előttünk a vidéki ballagások kiskosztümjeinek elmaradhatatlan pezsgőszínű selyemingeivel, melyeknél korábban a kollektíva kevésbé feudális elemekkel is megörvendeztette közönségét.  Az átlapolós, fehérpettyes ruhácskák ugyan kellemesen decensek, a lélegzetvisszafojtva várt koktél-, és maxiruhák szomszédságában azonban kéz a kézben idézik az Anna-bálok akadémikusan unalmas, sznob hangulatát. Bakot azonban Magyarország legjobbjai nem lőhettek.

       Jóval fél évvel ezelőtt az a pletyka kelt szárnyra, hogy a USE kizárólag azért mutat minimális aktivitást közösségi téren, mert saját magának újraértelmezésével van elfoglalva, s arculatát, modorát és piaci taktikáját átértékelve egy jóval nyereségesebb útra kíván lépni. Akár alkotói válságnak is nevezhető terminusának vége az éppen bírált kollekció debütálása, melynek szembetűnő szemiotikai pálfordulásából világosan következik: a márka többé nem kívánja egyöntetűen az álmodozó huszonévesek vágyait kiszolgálni, akik jobb esetben is a szüleik pénzét költik. Hangsúlyt ezentúl sokkal inkább igyekeznek a valódi vásárlói potenciált jelentő hölgyek igényeire fektetni, saját ízlésvilágukat ehhez a 35-40 pluszos réteghez igazítani.
      „A vállak fedettek, a szoknyák hossza mind térd alá ér” – erősít meg Tóth András, aki két társával együtt nyilvánvalóan egy olyan világjelenségre reagál, melyre eddig igazán kevesen eszméltek fel: munkahelyek híján olyan fizetőképes keresettel, mely képes egy márkát eltartani, kizárólag a karrierükben befutott nők jelenthetnek, akik okvetlenül túllépték már akár az ötödik X-et is. A divat világa mégis az esztétikai tökéletesség szinonimájaként dekódolt (munkanélküli) fiatalság bűvkörében él, melyből kilépni egységesen képtelen, s nem is fog, míg a jelen világot a középkorhoz hasonlóan dogmák uralják („A divat a fiataloké”).

       A probléma márpedig nem a USE valós keresletet tükröző és így hirtelen megöregedett vonalaival van, hanem azzal, hogy többnyire avitt formában szabja azokat. Igaz hozzá kell tenni: mivel speciális célközönsége kizárólag a pénzügyi és politikai szektor kettes számrendszereiben képes gondolkodni, nem csoda, hogy a nekik szóló kollekció hiperkonzervatív, melyben sem fantáziának, sem vitalitásnak egységesen jele sincs.
Mindezek pusztán jelmezek Ibsen Babaházába, Helmer Nórájának*.   

       Álljon ugyanakkor bármiféle motiváció is a háttérben, az, hogy ez a kompromisszum mekkora fájdalommal járhatott a márka felépítőinek mi sem példázza jobban, mint azok a kiskapuk, melyeket felkiáltójelként maguk állítottak. A zsenialitás itt kezdődik.

      Szemünk előtt áll rögvest a kontextusba egyértelműen beleillő klasszikus fekete-fehér friss interpretációja, mely egyrészt új perspektívában jelenik meg a nadrágok szárain és a ruhák oldalain, másrészt vertikális csíkok formájában ruhák egészén, így idézve meg a problémás darabokat figyelmen kívül hagyva egy belevaló, sportos ízt.
Szótlanul ugyancsak aligha mehetünk el a vérnarancs vizuális ingereket fellobbantó látványa mellett, mely a kollekció egyetlen overállában jelent frivol alternatívát a kozmopolitáknak. Bravúros húzás.
      A fotók hajtómotorja azonban nem a színekben vagy fazonokban keresendők, hanem a színes bőrű modell jelenlétében, aki egzotikus temperamentumával még a legközömbösebb ruhadarabokat is felpezsdítővé teszi. Karaktere átsüt a fotókon – ellentétben sajnos a saját gyártatású olasz textíliák kimagaslóan magas minőségével, a bordázott felületű, vagy a pókháló vastagságú selymekkel, melyeket a vásárló kizárólag testközelben tapasztalhat meg, akárcsak a nagystílű és kreatívan alakítható ékszereket, melyek előkelő darabjai lehetnek egy nagypolgári nőnek. Mindezen testközeli élmények hatására azonban akaratlanul is feljebb kell, hogy értékeljük előzetes ítéleteinket.

       A USE döntött: a realitásokhoz igazítja kínálatát. Választását pontosan ezért megkérdőjelezni nem lehet, s így a kérdés nem is az, hogy helyes irányba terelik-e márkájukat a tervezők, hanem hogy képesek lesznek-e a jövőben feloldani a középszerűségbe vezető akadémikus kötöttségeket? A trió jelenlegi feladata, hogy megreformálja a formális öltözködésről alkotott hazai percepciókat és regulákat, valamint kitágítsa ezen öltözködési morállal kapcsolatos dogmatikákat. Ugyan a hazai divatvilágban uralkodó gyalázatos körülmények miatt státuszukat félteniük még semmi esetre sem kell, vajon képesek lesznek-e a továbbiakban is eredetiségüket megőrizve újat mondani egy teljesen rideg kontextuson belül? Nem elfeledhető az sem ugyanakkor, hogy a hazai divatélet prominens ikonjainak lépése ez, mely jelentős üzenettel is bír: vajon véget ért a fantazmagóriák színpadi szárnyalása? A kiszámíthatóságé lenne a jövő? Figyelmünket most még inkább hármuknak szenteljük.





*Henrik Ibsen Babaház című drámájának főszereplője Nóra, aki a cselekmények jelenében férje mintafeleségét játssza, különös figyelmet szentelve a külsőségek és látszat tökéletes felépítésében, míg belül élete kiüresedett, lényegtelen és haszontalan. 

Dávid Máté 
Megjegyzés: Az elmúlt napokban ért véget a USE TEMPORARY nevezetű akció, mely során bemutatkozott a márka alacsonyabb árkategóriájú és minőségű másodvonala, melyet három napon keresztül vásárolhattak meg a márka kedvelői a USE Paulay Ede utcában létesített pop-up üzletében. 


Nincsenek megjegyzések: