Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2013/07/26

Diadal, itt

 
Grace Coddington főz. Az interneten. A konyhájába engedett be valami fruskát, nem tudom ki, nem ismerem, de ha hozzám jönne, ide invitálnám. A 18 konyha valamelyikébe. 
























2013/07/24

Szabó, Szabó, Gaál


Azt mondják nekem a minap, ajánljak filmeket. Mert én olyan nagyétkű vagyok, ami a filmeket illeti. Sodrásban, Álmodozások kora, Apa – sorolom, éppen ezeket nézem újra, mire felszólítanak: nono, állj, magyart ne, azok mind szarok. Tessék? 

(KOZÁK ANDRÁS ÉS EGY SZOBRÁSZ) 

GAÁL ISTVÁN: SODRÁSBAN
Virgonc és vitézkedő fiatalok a Tisza-parton, nyáron, vidéken. Összeszokott társaság hat fiúból és két lányból, akiket elér az élet: egyik barátjuk a vízbe fullad. Társulatuk feloszlik, s egyenként indulnak meg az egyéniséggé válás felé, miközben számot adnak magukról, elhunyt barátjukról, s a világról. Zseniális film, zseniális fordulattal: ha húzott már ki valaki széket poénból barátja alól, s ellenben mással, a méltó büntetést sem úszta meg, akkor ez a film: kötelező.   


 (TOLNAY KLÁRI ANYA ÉS FIA, BÁLINT ANDRÁS) 

SZABÓ ISTVÁN: APA – EGY HIT NAPLÓJA
Mítoszgyártás. egy generáció eledele, apa, férfi, minta nélkül. Takó doktor félárva fia álmodozik és kreál, egy neki éppen tetsző apafigurát. Valóság és fikció összemosódik. Ezt a filmet is magaménak érzem.   


(BÉRES ILONA ÉS BÁLINT ANDRÁS) 

SZABÓ ISTVÁN: ÁLMODOZÁSOK KORA
Kezdjük onnan, hogy Béres Ilona gyönyörű. Az a mélyről dobogó bariton, hát nő még nem viselte ilyen kecsességgel a hangját. Aztán ott van Bálint András, ő szintén gyönyörű, friss diplomás mérnökként kommentálja a film első kockáit: barátaival eldöntötték, együtt törnek át a tehetségtelenek, a középszerűek és az öregek falán. A filmet innentől kezdve imádom. Felnőtté válni nehéz, különösen egyéniségként, mikor a történelmi orkánok parttól-partig fújják az embert. Átöltözés. Kabát le, kabát fel. „Te kommunista vagy? – Én mérnök vagyok.” 

(Különben mikor Jancsi a rádióhullámok működését magyarázza, és a rendező belerajzol a képbe, tanulmányaim szerint ez egy újhullámos újdonság volt a magyar filmben. Különben kettő: érdekes még, hogy Szabó István TE című tízperces vizsgafilmét, ahol Esztergályost egy napját követi végig és mint szerelmes lesi meg szerelmét, hogyan kopírozódik át másfél órában. ) 

2013/07/09

Be yourself!






Mindannyian kétségbeesetten próbálunk valami nálunk hatalmasabba, saját esendőségünkből fakadóan pedig valami nálunk szilárdabba kapaszkodni. Ki-ki önnön bizonytalanságánál és félelmeinél fogva radikálisabb istenekbe. Az ideológiák képében megjelenő istenek azonban nem egyeztethetőek össze a tradicionális és mitikus istenségekkel, akik az élet lentjeire és fentjeire egyaránt bölcsességgel és türelemmel tanítanak. A hinduk Kálija a halál, a pusztulás és minden földi borzalom istennője – tüzet okád, tigrisen lovagol, derekán emberi karokból fonott szoknyát, nyakában koponyanyakláncot hord. A brutalitás istennőjének ünnepén a hívők krematóriumok kemencéibe bújnak, a Gangeszban pancsolnak, oszló tetemektől pár karcsapásnyira. Kálit ünnepelni áldozat, az áldozat bemutatása pedig minden fejlett kultúra része. Káli rettenetes és fenséges, a hazai szélsőségesek, a világ szélsőségesei kapzsik és túl ostobák, hogy önmaguk érdekein túllássanak. A modern istenségeket nem a tanítás és a szakralitás megélése vezeti, hanem a legsilányabb egoista törekvésekből kinövő hatalmi/politikai érdekek. Hány ember lett ideológiák áldozata? Hány ember menetelt egy éppen fénylő zászló alatt a halálba? Hány embert küldtek a semmiért a semmibe? Mikor a populáris kultúra emblematikus alakja, Madonna turnéján kiáll az elfogadás, szeretet és béke hármasa között, olyan politikai aktust vállal, amit minden közszereplőnek meg kellene lépnie. Madonna egyetlen dolgot állít, hogy ELÉG. Elég volt a gyűlölködésből és gyűlöletkeltésből. Nincs értelme. Az emberi élet nem arra való, hogy hitelt adjunk olyan emberek szavának, akik saját életükben sem tudják felismerni az őszinte jó és rossz közötti különbséget. Nem, hogy még a szerint is cselekedni. Won't let a stranger. Give me a social disease.


2013/07/02

Milánótól Párizsig



Bemutató-maraton a divat két európai fővárosában. Az utcán. (Tommy Ton, ezer köszönet.) 

A távol-keleti úriemberek szikár vitalitása és vonalassága engem mindig lenyűgöz.   

 Nincs mit mondanom.

A tökéletes festett csíkos póló. És a hűdemenő tükrös, méghozzá narancssárga-piros tükrös napszemüveg.  

Balra az úr messzemenően keresetlen, laza és karizmatikus.
(A tevetalpról figyelmünket irányítsuk inkább le, a cipőre, vagy fel a szemüvegre.)

 Ugyan Pierre Bergé azért távolította el az Yves Saint Laurent tervezői asztalától, mert eltávolodott a márka értékrendjétől, most már Stefano Pilati röhög az egészen: látja, Hedi Slimane sem tud mit kezdeni a márkával.

 Utóbb jöttem rá, a zöld ezen árnyalata nekem is jól áll. Ritka.

 Ő az egyik nagy kedvencem. A nevére nem emlékszem, de divatújságíró és valószínűleg bölcsész volt. És az is maradt.

Az olasz férfi Férfi, fehér nadrág, rózsaszín ing ide, vagy oda. A Nyugati aluljáróban a BKV ellenőrök már megköpködték volna.  

A válogatás csúcspontja. A válogatás tulajdonképpeni miértje. És egyben néhány kérdés indokolt nyugvóhelye: mégis, hogy a francba lehet valakinek ennyire átható, ennyire kreatív és ennyire fesztelen stílusérzéke? Alkalmi sál pólóval. Tetkó, táska. Karkötők. Borosta, napszemüveg, telefon, farmer, Milánó. Melyikünk tudná mindezt ilyen bravúrosan egyberántani? A póz, az erőltetettség és hiteltelenség mindenféle árnyalata nélkül, tisztán? Lenyűgöző. 

Ők is lenyűgözőek. Bár, szavazni lehet, ki a lenyűgözőbb. 

 Most már Párizsban járunk, megérkeztünk a Fények és az afrikai bevándorlók városába. Telefonálni a képen még mindig menő, a sötétszürke farmerről pedig a mai napig Kate Moss jut az eszembe. Az álllógallérú fehér ingről azonban Anyegin, vagy valamiféle szenvedő, spleen orosz romantikus hős, A Mester, vagy mostanában a Balmain. Olivier Rousteing felkarolta a keletet. 

 Újabb briliáns páros. Jobbra az úr az olasz Vogue divatújságírója. Nem kispályás. 

 Különösebb indok nélkül szeretnék most a keresetlenség hívószóra, valamint Rick Owens válaszára hivatkozni, amit arra adott: mi a férfi legfontosabb kiegészítője? "A teste" - summázta. 

A kabát alatt dzseki itt is nagyon menő. És tegyük hozzá, praktikus. Sosem fagytam meg még úgy napon, mint Párizsban.  

 A terepmintás kabátot lehető ő is a Retrockban halászta. Vagy a Bosnyák téri turkálóban, amiről legendákat mesélnek, de engem még senki sem vitt el oda.

Kérem, Milan Vukmirevic, főszerkesztő, L'Officiel. Nadrág felhajtva, szikár boka kint. A hatalmas kabát ráomlik, körbefonja, védelmezi. A sál valamit jelez, a kigombolt, roppanós fehér ing ismét húst mutat.