Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2013/11/24

Weekend / Chateau



Úgy érzem, ennek a hétvégének a koncepcióján túl sokat így vasárnap délután már nem fogok tudni változtatni. A jövő hét utolsó két napját azonban, egészen biztosan egy kastélyban fogom tölteni. Ha mást nem, képzeletben. Csontszínű falak között, a franciakert formára kurtított puszpángjairól felszálló, hajnali köd zúgására ébredve. Ó, milyen pazar lenne.   





























2013/11/19

#11 | Fehér, télen






Határokat feszegetni, 
ízléssel, egyszerűséggel, kifinomultsággal
Télen az abszolút tabut
FEHÉRET hordani... C'EST L'ALLURE!

2013/11/18

Tükrözni a karizmát



A sztori a legfontosabb, vallja Rick Owens múzsája MICHELE LAMY. Extravagáns és inspiráló, par excellance EGYÉNISÉG. A pikk dáma. Imádom.

  Sámánasszony a párizsi flaszterről, az ördög vendéglátós kollaboránsa, Rick Owens múzsája. Hogy az utóbbin kívül Michelle Lamy milyen foglalkozáskörről adhat ténylegesen számlát, nem tudom. De hatását megadóztatnám, az biztos. Szívdobbanásonként egy palack chiantira jó biznisznek tűnik, töltenék én persze belőle neki is, de nem olyan biztos az, hogy elfogadná. Gyógyteázik és imádja. Józanabb személyiség, mint külsejéből következtetnék, állítólag még a gyakornokoknak is köszön és megköszöni, ha elkészítik elixírét. Gondolom azért valami  gazdag ízű fűszereset, marokkói mezőkről, az Etna tövéből, arab telivérek tajtékjából. 
  Hírhedt és misztikus: Párizsban több pletyka is kering róla. Egyesek szerint Algériában született, mások szerint egy menekülttáborban a csillagos ég alatt. Cigány, boszorkány, szervkereskedő – beszélik még ugyancsak, az igazság azonban kedvességéhez hasonlóan kiábrándítóan hat. Párizsi, jó családból. Ettől függetlenül persze nem nyugszik: a korlátokat és rigolyákat, mint diókat töri fel, puszta kézzel marokban. Nem szereti a szabálykövető vak hülyéket. Ő maga sem illik kockába. Papírforma szerint eredeti. Személyiség, csupa nagybetűvel; démon, aki fittyet hány a közvéleményre. Rusztikus és vagány, szent és elkárhozott, konyakos szarvasbőrben, a legfinomabb Rick Owens kasmírokban, füstös grafitokban.
   Aztán persze ott vannak a testét borító ékszerek. A súlyos csont, fa és arany karperecek. Durván megmunkáltak, feltűnő, törzsi darabok. A nyakláncok. Fogak, biléták, dögcédulák. „Úgy kezelem az ékszereimet, mint egy törzsben élő afrikai nő. Minden vagyonodat magadon hordod és mindenhová magaddal viszed” mondja. A mód, ahogy a bőrét érintik, a hangjuk, ahogy megcsörrennek, mind fontosak számára. Bennük él, nem vitás. A legnagyobb tragédia szerinte, ha egy ékszer múzeumba kerül. Élet és nem vitrin kell nekik. „Tükrözniük kell a személyiséget” teszi hozzá sajátjai kapcsán, s abszolút igaza van. Vallja: sztorit kell mesélni a tárgyakkal, de fontos, hogy ne üresen, hanem érzelmekkel. Tetoválásaival is hasonló a helyzet, de ha sajátjait másokon látja, megrökönyödik. Körmei helyett egész ujjperceket fest hennával. Csak csinálja, és csinálja, és csinálja. Ízig-vérig eredeti. Bomlok érte. Micsoda bige.          










A FRANCIA VOGUE-BAN MEGJELENT 2010 NOVEMBERI FOTÓSOROZATÁNAK 
KIEGÉSZÍTŐ KÉPEI RICK OWENS BÚTORAIVAL, FOTÓ: STEVEN KLEIN.

2013/11/17

Titokzatos túlélő



MARIACARLA BOSCONO 
A LANVIN 2008/2009-ES 
ŐSZ/TÉLI DIVATBEMUTATÓJÁN


Magyarországon mambákkal nemigen találkozni, feketékkel különösen. Sebesek és veszélyesek – mint minden ragadozóval szemtől-szemben, az ember tapintatosan és tiszteletteljesen köröz. Feltérképez és figyel. Egyetlen meggondolatlan lépés kövezi ki az utat a biztos halálba. A borotvaélesre hegyezett stílus tekintélyt követel magának. A fekete tűsarkak kockázatokat sugallnak. Lanvin nők villannak be (itt). Egy vérbeli FEMME FATALE ül velem szemben az asztal túlsó oldalán és levegőért kapkodok, nem hittem, hogy köztünk járnak-kelnek még efféle ikonok. A klíma nem túl kedvező, a homogenizáló tömegkultúra gyilkos. A slampos slendrián szelek lassan, de biztosan ölnek. A félretaposott cipők, a lerágott körmök, a félrekent rúzsok. Az ápolatlanságnál veszélyesebb ízléstelenség, a barbár és ügyetlen magamutogatás. Hol éli túl mindezt egy végletekig kifinomult, gyilkos szeszélyű nő? Hiszen lát. Emberekkel találkozik, az utcán, egy stílusos kioszk pultján kávézik egy belvárosi utcán. Dolgozik. És még milyen eleganciával, múzsa nyújtja szakmunkásnak a karkötőt, fotózza be. Munka helyett csókot adnék a tenyerébe. Egy ilyen nő üljön, egy asztal túlsó oldalán, szemtől-szemben és reprezentálja saját magát. A nagystílű, friss és fiatal, elegáns karizmáját.  
Hölgyem, hódolatom.